Éjsötét árnyék

Csak pár hónap volt amit együtt töltöttünk de az maga volt a csoda!
Este 7-kor elindult hazafelé felhívott hogy minden rendben van és siet haza. De nem érkezett meg. Egész éjjel ébren vártam hivogattam sikertelenül senki nem válaszolt. Hajnalban megcsörrent a telefon egy kedves hölgy hívott fel és csak annyit mondott hogy Kicsikém így voltam benne a telefonjában. Egy ismeretlen autó gyorsabban hajtott a kelleténél és leszorította őt az útról aminek következtében az autója szalagkorlátnak csapódott és a kórházba szállítása után meghalt. Egy világ dőlt össze bennem. Csak álltam értetlenül mintha nem is én lettem volna szinte láttam magam kivülről ahogyan csak állok a semmi közepén tiszta és üres fejjel. Nem hittem el hogy este beszéltünk elindult haza és néhány óra elteltével nincs többé!!!!
Nincs többé! Ezt nem lehet feldolgozni elviselni megérteni. ....Nem lehet.
Pár nap elteltével sem lett jobb a helyzet jött az elfogadás elfogadni azt hogy nincs többé egyszerűen nem lehet. Sírva ébredni éjszakákon át keresni magad mellett azt aki már nincs ott.....Elviselhetetlen érzés.
Életünk során sajnos sokmindenkit elveszítünk és előbb utóbb elfogadjuk hogy nincs többé hogy nem láthatjuk , nem érezhetjük, nem érinthetjük többé. Sokszor évekbe telik ezt elfogadni. Nekem sokkal nehezebb volt. Ő maga után hagyott egy csodát akire ha ránézek mindig eszembe jut. Mikor megszületett a lányom őt láttam benne. Egy kis csoda ami a szerelmünkből megmaradt. Szomorú voltam de egyben boldog is hisz tudtam hogy nem lehet velünk nem érintheti nem tanítja járni beszélni biciklizni nem védi meg a fiúktól de boldog is voltam mert tudtam hogy ő fentről mosolyog ránk és vigyázni fogja a lánya minden lépését. Nem könnyű az élet de van amiért megéri szenvedni. Szinte 9 hónapot töltöttem úgy hogy egyedül vagyok nem látja a lányát felnőni miért kellett neki elmenni miért hagyott itt minket miért? Az önmarcangolás sok szakasza. De mikor megszületett a kis hercegnő mindent megértettem. Ennek így kellett lennie. Bár nem láthatjuk őt de érezzük hogy vigyáz ránk és valójában sosem hagyott el miket.
Mint mondják az élet nem fenékig tejfel az enyém sem az. Amit eddig olvashattatok tőlem illetve rólam csak a töredéke az én történetemnek, hisz 11 év hosszú idő. .......