Kezdődött2

Lassan cseperedtem sokat sírtam de boldog is voltam voltak barátaim, de sokat csúfoltak is .mindig éreztem hogy nem vagyok átlagos gyertek. Amikre leginkább emlékszem az, hogy egy erdő mellett laktunk ahová télen rengeteget jártunk szánkózni nyáron mindig a fiúkkal "lábtangóztunk" fociztunk és mindig elbújtunk esténként anyu elől hogy ne kelljen hazamenni.
De mint minden szép gyerekkor az enyém is véget ért. ....
13 voltam amikor más helyre költöztünk az egész utat végig sírtam nem akartam otthagyni a szeretett helyet ahol felnőttem. Bosszúból a lehető legtávolabb akartam menni tovább tanulni ami nem volt túl könnyű. 2 év után pedig hazamentem megint egy újabb iskola és itt kezdődik az én igazi életem az hogy milyenné váltam hogy nem volt senki aki megvédhetett volna vagy megállított volna hogy ez nem helyes. Édesanyám el volt foglalva a saját életével a költözés előtt kiderült hogy a nevelőapám megcsalja őt de valamiért mégis költözött velünk. .. Nem szerettem soha nem foglalkozott velem nem nevelt nem tanított ma sem tudom miért de gyerekként én voltam a fekete bárány. Pedig én mindig mindenkinek csak a szeretetére vágytam.
Aztán bekerültem egy másik iskolába ahol mint mindenki eljárja a saját táncát. Megismerkedtem egy fiúval azt hittem ő az életem szerelme végtelenül szerelmes lettem és képes voltam érte bármit megtenni. Utána kiderült róla hogy családja van de én olyan hiszékeny voltam hogy mindent elhittem neki még azt is hogy a tej fekete.
Egyszer elmesélte hogy nem hagyhatja a családját egyedül de nem élnek túl jól nincs pénzük viszont együtt megoldhatjuk hogy pénzünk legyen és ha már tudja hogy a csaladja biztonságban van akkor keresünk egy kis házat feleségül vesz és boldogan életünk. Nagyon boldog voltam madarat lehetett volna velem fogatni. És ekkor megkérdezte mit lennék hajlandó megtenni azért hogy pénzünk legyen ? .............
:(