Not Alone

Vagyis nem egyedül. ......
Nem könnyű egy tinédzsernek az a korszak amelyben él nem könnyű elfogadni az élettel járó változásokat. Szerelmesek lesznek olykor társaikba tanárukba vagy egyszerre több emberbe is. Nem könnyű elfogadni hogy a kapcsolat amire vagyunk bizonyos okokból kifolyólag nem működhet. De nem könnyű 17 évesen egyik napról a másikra arra ébredni, hogy 8 teljes csodálatos hónapot töltöttél el szerelmeddel akitől senki nem tiltott akit szerethettél úgy ahogy csak szeretni tudtál és ami a legfontosabb ő is viszont szeretett, de egyik napról a másikra eltűnik az életedből. Nem megcsal nem szakít veled hanem örökre elmegy, meghal. És te csak állsz értetlenül a dolgok felett. 17 évesen állapotosan hazaköltöztem a családomhoz. Édesanyám nem ismerte nem tudott sokmindent hisz a tragédia miatt nem is beszéltem neki semmiről. Mindent amit lehetett ami belőle megmaradt magamnak akartam megtartani csak magamnak. Majd 9 hónappal később megszületett a lányom, a lányunk. Mint már írtam szomorú voltam, de egyben boldog is. Már azt kellett szem előtt tartanom, hogy egy kis ártatlan léleknek szüksége van rám így bármi történjen is erősnek kell lennem. Lassan kezdtem megbírkózni a feladattal eleinte édesanyám is segítőkész volt az első néhány hónapban. Aztán kezdődtek a gondok. Mint tudjuk családiból és gyesből nem lehet megélni ráadásul ott volt a 2 húgom akik még tanultak és édesanyámnak nem volt más bevétele mint a családi pótlék amit a két húgomra kapott valamennyi gyerektartás és az én lányom után járó családi és gyes. Ez volt havi szinten minden pénzünk. A kislányom szépen cseperdett igazi kis gézengúz lett röpke 7 hónap alatt így úgy döntöttem munkát keresek mert így nem lehet tovább élni. Nincstelenül a semmiből. Hát nem ment olyan könnyen mint azt bárki is gondolná egy kis faluból melytől a legközelebbi nagyobb város több mint 50km esélyem nem volt hogy rendes munkát találjak. A falucsupán 3000 fős volt ahol éltem 2 kisbolttal. Oda nem kellett senki dolgozni. Heteken keresztül böngésztem a hírdetéseket de naponta bejárni a városba nem volt lehetőségem többek közt a buszjárat miatt. Találtam egy masszázs hirdetést. Szakképzett iskolázott hölgy volt akivel beszéltem telefonon. Személyes találkozóra invitált. A munka amit végeznem kellett volna frissítő lázító és svéd masszázs. Én nem értettem hozzá szakszerűen de azt mondta ne aggódjak majd megtanít mindent. Előzőekből tanulva sejtettem, hogy ez mit takar. De sajnos nem volt választásom hisz a megélhetésünk veszélyben volt. Senki nem tudta hogy én hogyan éltem azelőtt senkinek nem mondtam akkor sem és azóta sem.
Első napon minden rendben volt egyik vendég a másik után szigorúan csak masszázs a főnökasszony mindent elmagyarázott és megmutatott. Másnap elmondta hogy nem csak masszázsról van szó ha akarom több lehet a pénzem.
Terveim már nem voltak, csak az volt a fontos, hogy a lányomnak mindent meg tudjak adni amire szüksége van és mielőbb kezdhessünk csak mi ketten egy új életet. Belementem. De mint az előző ilyen esetemnél itt sem volt sokkal jobb a helyzet. Hiába kerestem többet mégsem volt több pénzem. De türelmes voltam. Mikor pedig láttam hogy nem jó ez így nem fogok soha előrébb lépni kezembe vettem az életem. Egy nagyon jó ismerős segítségével vagyis egy vendégem segítségével akivel nagyon jó "barátok" lettünk vettem ki a városban egy lakást és magamtól űztem tovább az ipart. Több kevesebb sikerrel.Eleinte jól ment a magam ura voltam és senki nem vette el tőlem azt amiért én szenvedtem meg. Tudtam fizetni az albérletet édesanyámnak is tudtam kicsit segíteni valamint a két húgomnak is megvettem mindent amit csak kértek. De a legfontosabb a lányom nem szenvedett hiányt semmiben amire szüksége volt. De a szerencse forgandó és hiába tanultam a hónapok során sokat mégis naiv és hiszékeny maradtam, és ismét akadt olyan aki ezt kihasználta. .........